Porkoláb fivérek a Dóczy padjaiból

A Porkoláb testvérek – Benedek, Jakab és Menyhért – kedves diákjaink voltak az évek során. Jakab a dóczys évei alatt kezdett el érdeklődni a fotózás iránt, ma már több kiállítással is büszkélkedhet. Jelenleg a Soproni Egyetem Erdőmérnöki karán tanul. A legkisebb fivér, Menyhért jelenleg a 11.B osztály tanulója és Benedekkelbeszélgetett, aki Junior Prima díjas, a Népművészet Ifjú Mestere címmel kitüntetett népi bőrműves, a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium szakoktatója és etnográfus.

HD: Mi vagy ki volt az indíttatás, mi volt az ősélményed a népművészettel?

PB: Gyerekkoromban a nagyszülői háznál laktunk pár évig Tiszadobon. Dédnagyapám és nagyapám háztáji gazdaságában már ekkor elvarázsoltak a lószerszámok, hajtóostorok. Nagy hatással voltak rám Szűcs Sándor etnográfusnak a Sárrétről, Biharról és a Hajdúság déli fertályáról szóló elbeszélései is, melyeket édesanyám olvasott fel nekem. Az anyai nagyapám néprajzkutatóként számos, a népművészettel, népi iparművészettel kapcsolatos tárgyat gyűjtött össze, melyek szintén felkeltették az érdeklődésemet már gyerekként. Pár év kalandozást követően a cserkészeten keresztül találtam vissza a népi tárgyalkotás gyönyöréhez. A vadonlakó cserkész szakág táboraitól megilletődve, Tarján Gábornak a nomád nemzedék tevékenysége alapján megszületett könyvét felcsapva elkezdtem magamnak parasztingeket, csizmanadrágokat, pitykés mellényt varrni. Volt édesapámnak egy karikás ostora, melyet egy kiöregedett hortobágyi csikós készített számára. Ez nagy becsben volt tartva, nem szabadott tudatlan kézzel használni. Így eldöntöttem, hogy készítek magamnak sajátot. Tulajdonképpen ez irányított a bőrművesség felé. Széles Zsolt cserkész, fafaragó barátom javaslatára tanultam tovább a középiskolát követően Nádudvaron, ahol Benő Tamástól tanultam a szakmát.

HD: Mikor jött el az a pillanat, amikor úgy érezted, ez a te igazi utad?

PB: A szakma tanulásának megkezdésekor a mesterem azt mondta, hogy fél évet kapok nála; ha nem lesz megelégedve a munkámmal, akkor azt jelezni fogja, hogy hiába ne töltsem az időt. Mikor már fél évnél több is eltelt, és még mindig nem jelezte, hogy baj lenne a munkámmal, azt jó jelnek vettem. Nagy megtiszteltetés, hogy ma vele dolgozhatok együtt szakoktatóként. Természetesen a szakma megszerzését követően az első sikeres megrendelések, a növekvő vevőkör egyfajta bizodalmat adott saját végzettségem felé, ezt a Nádudvaron betöltött állásom, a számos kiállítási lehetőség és az elért díjak is igazolták.

HD: Miért tartod a népi kultúrát és a népi kézművességet fontosnak?

PB: Úgy gondolom, hogy a Kárpát-medence népi kultúrájának sokszínűsége, a népi tárgyalkotás identitást kifejező jellege és az ezek nyújtotta értékek összessége megfelelő iránytűként szolgálhat életünkben, akár ma is. A népi kultúrát nem tartom egy avítt dolognak, egyes részletei ma is ugyanúgy értelmezhetőek, mint akár több évtizeddel ezelőtt; más részletei ugyan a globális világban megkérdőjelezhető jelentőséggel bírnak, de ezeket is meg lehet feleltetni napjainknak. Nem gondolom, hogy a kísérleti régészetnek megfelelően kéne a régi népélet miliőjét megélni, hanem – csak magamat ismételve – a népi kultúra értékeit útjelzőként értelmezni napjainkban.

HD: Mi motivál az alkotásban, a mindennapokban?

PB: Ezt mindig az adott alkotás határozza meg. Bizonyos esetekben az motivál, hogy minél sokszínűbb kínálattal jelenjek meg egy-egy vásárban, azzal növelve annak a sikeressét. Van, hogy egy múzeumi látogatás, egy iparművészet történetével foglalkozó kiadvány valamely ábrája inspirál egy-egy újabb modell, újabb darab megalkotásában. Igazán viszont az akár több éve formálódó, dédelgetett ötletek megvalósításának időbeli elérkezése motivál. Természetesen mint kihívás, egy-egy rendkívüli megrendelés is fel tud csigázni.

HD: 2022-ben Junior Prima- díjat vehettél át, majd 2023-ban Szent István királyunk ünnepe alkalmából a Népművészet Ifjú Mestere állami kitüntetést kaptad meg. Ezek mennyire voltak rád hatással, mennyire befolyásolták az életedet vagy munkásságodat?

….

A beszélgetés folytatása – további kérdésekkel és személyes válaszokkal – a hamarosan megjelenő nyomtatott lapszámunkban olvasható. (A szerk.)