Milyen a tanárok karácsonya?

Advent heteibe lépve mindenki elkezdi a lázas, vagy kevésbé lázas készülődést a tökéletes karácsony megteremtésének érdekében. Mindannyiunknak megvannak már a bevett szokásaink. Napról napra várjuk milyen lesz az idei karácsony és néha – néha felderengenek bennünk kedves emlékeink az elmúlt karácsonyainkról. Néhány tanárunk ezeket meg is osztotta Fórián Szofi, 11.A osztályos tanulóval.

Papp Dóra tanárnő: „Minden karácsonykor a húgommal ketten díszítjük a fát anyukámnál, karácsonyi zenét hallgatunk közben. Ez sosem marad el, még most sem, amikor már mind a ketten „kirepültünk”.
„Amikor még vidéken laktunk, akkor nagymamámnál volt szentestén a nagy családi vacsora. Akkora hó esett, hogy a garázsból nem tudtunk kiállni az autóval, ezért anyukám szánkóval húzott el nagymamámig, az ölemben egy tál tiramisuval, mert apukám volt a desszertfelelős, de ő munka miatt később csatlakozott csak hozzánk. Körülbelül öt éves lehettem. Én nagyon élveztem, anyukám már kevésbé.”

Ablonczy Béla tanár úr:„Én szoktam elvállalni a karácsonyfa feldíszítését és behelyezését a talpba, illetve segítek a nagybevásárlásban vagy takarításban”.
„Ajándékba kaptunk pár évvel ezelőtt egy fát, ami szépen be volt csomagolva. Amikor kibontottam szenteste reggelén kiderült, hogy annyira görbe, szinte elbillen helyben. Elindultam a saját járművemmel, a biciklimmel a közeli faárúsító helyre, ahol még éppen sikerült beszerezni egy megfelelőt”

Bereczki Medárda tanárnő: Nálunk a karácsony és az azt megelőző készülődés is a közös családi időtöltésről szól. Együtt zajlik a bevásárlás, a sütés-főzés, a díszítés. Igaz, így kicsit több időbe telik minden, de ilyenkor ez az együtt töltött idő az igazán fontos.

Püskiné Mester Éva tanárnő: „A karácsonyhoz nekünk hozzátartozik a bejglisütés. Minden évben megfogadom, hogy jövőre biztos nem csinálok bejglit, mivel ez úgy szokott kinézni, hogy csinálok mákosat, diósat, gesztenyéset és nagyobb családi körben adunk mindenkinek. A végén már 15 rúd bejglinél is járhatok, ami legalább 1 napi sütögetés.”
„Ahol én felnőttem, az egy kis falu és itt szokás volt karácsonykor a kántálás, ami azt jelentette, hogy 24-én este a reformátusok és a katolikusok is bejárták a falut és mindenkinek az ablaka alatt énekeltek egy karácsonyi éneket. Olyan nagy havak voltak, hogy megteltek az árkok az útról ellapátolt hótól, ami színelt a járdával. Egyszer barátnőmmel mentük fel egy ilyen úton egy házhoz, amikor egyszer csak eltűnt mellőlem…ott ment, ahol az árok volt. Nahát, semmit nem tudtunk énekelni, valaki mindig belenevetett.”