Üdvözlünk a HírmonDóczy
online felületén!

2026 Toscana

Hirdetőfal

A Euroexam Mesterhármas Országos Nyelvi verseny

A Euroexam Mesterhármas Országos Nyelvi verseny döntőjében C1-es szinten a Hattrick csapat 2. helyezést ért el. Csaptunk egyik tagja, Szarvas-Kamuti Bori sajnos nem tudott ott lenni a döntőben az Erasmus út miatt, igy Szabó Réka Mandula és Gönczy Máté Lukács mellett még Kovács Richárd (10.A) képviselte iskolánkat ezen a versenyen.cius 22-én Szigetszentmiklóson rendezték meg a Kyokushin karate Diákolimpia döntőt, ahol 56 egyesület 660 nevezője versengett a bajnoki címekért. Rácz Viktória (12.A) Diákolimpia bajnok lett küzdelem versenyszámban és második lett formagyakorlatban.

Viki újra remekelt

Március 22-én Szigetszentmiklóson rendezték meg a Kyokushin karate Diákolimpia döntőt, ahol 56 egyesület 660 nevezője versengett a bajnoki címekért. Rácz Viktória (12.A) Diákolimpia bajnok lett küzdelem versenyszámban és második lett formagyakorlatban.

Születésnapos költőinkről, íróinkról Oláh Rebeka 12.C osztályos tanuló emlékezik meg.

A visszajáró

Ez volt az asztal. Lapja, lába.
Ez volt a drót. Ez volt a lámpa.
Pohár is volt mellette. Itt van.
Ez volt a víz. És ebből ittam.

És kinéztem az ablakon.
És láttam: ferdén hull a pára,
nagy, égi fűz lógatja ágát
az esti rét sötét tavába,
és kinéztem az ablakon,
és volt szemem. És volt karom.

Most széklábak körül lakom.
Minden tárgynak térdéig érek.
Akkor vállal vágtam a térnek.
S mennyi madár volt. Mennyi tér.
Mint egy szélfújta lángfüzér
szirmai, tépve és lobogva
szálltak, rajokban sustorogva,
egy dobbanással szerterántva,
mintha egy szív madár-szilánkra
pattanna szét, repülne szét –
ez volt a tűz. Ez volt az ég.

Elmegyek. A padlólapot
ujjal érintgetném, ha tudnám.
Alacsony léghuzat, az utcán
húzódom. Nem vagyok.

[1957-1969]

Nemes Nagy Ágnes születésnapjáról január 3-án emlékezünk meg. 1922-ben Budapesten látta meg a napvilágot és fontos alakjává vált a 20. század magyar irodalmának. Műveiben szeretett erkölcsi kérdésekkel és az emberi nehézségekkel foglalkozni. Olvassátok figyelemmel a mai verset tőle!

Legfrissebb bejegyzések

  • „Ohh igen, én is Dóczys voltam„

    Elsőként a szalagtűző ünnepséget emelném ki. Izgalom, elegáns végzős diákok, pezsgő közönség, egy csodás este, mely a középiskolás évek egyik legjelentősebb alkalma. A Dóczy egy olyan közösséget rejt magában, mely akkor sem engedi el a kezed, amikor úgy érzed, egyedül vagy a középiskolás évek stresszes mindennapjaiban. Mindig számíthatsz barátaid, tanáraid segítségére, támogatására, motiváló szavaira. A Dóczy egy olyan fogalom, mely nem csak a fizikai épületet jelenti, hanem egy élő közösséget. Aki belép az iskola kapuján, egy különleges, családias közösségre lel. Volt szerencsém megtapasztalni a tehetséggondozást az oktatás e különleges és elkülönülő szegmensét. Diákcentrikusan, és nagy odafigyeléssel történik miközben olyan barátságokra tehettem szert, melyek a mai napig élő kapcsolatok. Olyan utakat nyitott meg előttem, melyekért a mai napig hálás vagyok. Ezt megtapasztalva éreztem rá én is arra az érdeklődési körre, mely meghatározta az egyetemi tanulmányaim alakulását, és stabil alapot épített a felnőtté válás lényeges kérdéseiben.
    Úgy gondolom, a Dóczy egy olyan korszakot alkot az életünkben, amire kellemesen tekinthetünk vissza.
    Miklósi Noémi
    egyetemi hallgató

  • „Tanárként visszatérve most úgy érzem, megérkeztem a helyemre.”

    A dóczys évek stabil alapot adtak a későbbiek során, mind szakmailag, mind emberileg. Amit az itt eltöltött tanévek alatt kaptam, arra bátran tudtam építeni egyetemi tanulmányaim során, illetve a hétköznapokban is. Tantárgyak közül az angol és az irodalom állt hozzám a legközelebb, így nem is volt kérdés, hogy ilyen irányba induljak tovább; az Önképzőkör pedig megadta a bátorságot és az erőt, hogy merjem és határozottan tudjam vállalni, alátámasztani, amit érzek és gondolok.
    Bereczki Medárda
    tanár

  • „Hálatelt szívvel hordozom magamban azokat az értékeket, amelyeket a gimnáziumban kaphattam.”

    A Dóczy nem csupán egy iskola volt, hanem a nyugalom és biztonság szigete, ahol egy megértő és támogató közösség vett körül. Falai között béke, szeretet és egymásra figyelés vett körül minket. Életre szóló barátságokat köthettem és élményeket, emlékeket szerezhettem. Az iskola nevetéssel és örömmel megtelt tereiben, a hétfő reggeli istentiszteletek meghitt pillanataiban otthonra lelhettem, megnyugodhattam és feltöltődhettem. Sok jó beszélgetés, közös gondolkodás és felfedezés segített abban, hogy ne csak tanuljam, hanem értsem és meg is szeressem azt, amit csinálok.
    Tanáraink hittek bennünk, bátorítottak és terelgettek az önállósodás útján. Tanítottak, hogy merjünk önálló döntéseket hozni, felelősséget vállalni és bízni önmagunkban. Üzeneteik iránymutatásként szolgálnak a hétköznapjaimban. Rávilágítottak arra, hogy érdemes tanulni, fejlődni és álmainkat komolyan venni. Nem csupán diákok lehettünk, hanem önmagunk, ahol nem csak tanultunk, hanem gazdagodtunk emberi kapcsolatokban, fejlődtünk jellemben és erősödtünk a hitéletünkben.
    Váradi Dóra Zsófia
    gyógyszerészhallgató