Üdvözlünk a HírmonDóczy
online felületén!
Olvasunk, mesélünk, együtt vagyunk…
Thread, Yarn, Fabric & Needles
Get Started learning a new Skill
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Enim tortor at auctor urna nunc. Turpis in eu mi bibendum. Feugiat vivamus at augue eget arcu dictum varius duis at. Id aliquet lectus proin nibh nisl.
Hirdetőfal
Legfrissebb bejegyzések
-
Sári Amerikában: Első élmények
Szabó Sára (10.A) „Sári Amerikában” rovatában másodjára jelentkezik és újra mesél a kalandjairól. Ezúttal az első napok tapasztalatait osztja meg veletek.
-
A „tekisek” beindultak
Az állatvédelmi témahét alkalmából megrendezésre kerülő előadáson jártunk 10 „tekissel”.
-
A tudomány varázsvilága a Dóczyban – mi is csatlakoztunk a Kutatók Éjszakájához!
Iskolánk is kinyitotta kapuit, hogy csatlakozzon a Kutatók Éjszakája országos rendezvénysorozatához. Óvodás és kisiskolás csoportok népesítették be a termeinket, hogy közelebbről is megismerkedjenek a természettudományok és a legújabb technológiák világával.
„Ohh igen, én is Dóczys voltam„
Elsőként a szalagtűző ünnepséget emelném ki. Izgalom, elegáns végzős diákok, pezsgő közönség, egy csodás este, mely a középiskolás évek egyik legjelentősebb alkalma. A Dóczy egy olyan közösséget rejt magában, mely akkor sem engedi el a kezed, amikor úgy érzed, egyedül vagy a középiskolás évek stresszes mindennapjaiban. Mindig számíthatsz barátaid, tanáraid segítségére, támogatására, motiváló szavaira. A Dóczy egy olyan fogalom, mely nem csak a fizikai épületet jelenti, hanem egy élő közösséget. Aki belép az iskola kapuján, egy különleges, családias közösségre lel. Volt szerencsém megtapasztalni a tehetséggondozást az oktatás e különleges és elkülönülő szegmensét. Diákcentrikusan, és nagy odafigyeléssel történik miközben olyan barátságokra tehettem szert, melyek a mai napig élő kapcsolatok. Olyan utakat nyitott meg előttem, melyekért a mai napig hálás vagyok. Ezt megtapasztalva éreztem rá én is arra az érdeklődési körre, mely meghatározta az egyetemi tanulmányaim alakulását, és stabil alapot épített a felnőtté válás lényeges kérdéseiben.
Úgy gondolom, a Dóczy egy olyan korszakot alkot az életünkben, amire kellemesen tekinthetünk vissza.
„Tanárként visszatérve most úgy érzem, megérkeztem a helyemre.”
A dóczys évek stabil alapot adtak a későbbiek során, mind szakmailag, mind emberileg. Amit az itt eltöltött tanévek alatt kaptam, arra bátran tudtam építeni egyetemi tanulmányaim során, illetve a hétköznapokban is. Tantárgyak közül az angol és az irodalom állt hozzám a legközelebb, így nem is volt kérdés, hogy ilyen irányba induljak tovább; az Önképzőkör pedig megadta a bátorságot és az erőt, hogy merjem és határozottan tudjam vállalni, alátámasztani, amit érzek és gondolok.
„Hálatelt szívvel hordozom magamban azokat az értékeket, amelyeket a gimnáziumban kaphattam.”
A Dóczy nem csupán egy iskola volt, hanem a nyugalom és biztonság szigete, ahol egy megértő és támogató közösség vett körül. Falai között béke, szeretet és egymásra figyelés vett körül minket. Életre szóló barátságokat köthettem és élményeket, emlékeket szerezhettem. Az iskola nevetéssel és örömmel megtelt tereiben, a hétfő reggeli istentiszteletek meghitt pillanataiban otthonra lelhettem, megnyugodhattam és feltöltődhettem. Sok jó beszélgetés, közös gondolkodás és felfedezés segített abban, hogy ne csak tanuljam, hanem értsem és meg is szeressem azt, amit csinálok.
Tanáraink hittek bennünk, bátorítottak és terelgettek az önállósodás útján. Tanítottak, hogy merjünk önálló döntéseket hozni, felelősséget vállalni és bízni önmagunkban. Üzeneteik iránymutatásként szolgálnak a hétköznapjaimban. Rávilágítottak arra, hogy érdemes tanulni, fejlődni és álmainkat komolyan venni. Nem csupán diákok lehettünk, hanem önmagunk, ahol nem csak tanultunk, hanem gazdagodtunk emberi kapcsolatokban, fejlődtünk jellemben és erősödtünk a hitéletünkben.