Üdvözlünk a HírmonDóczy online felületén!
Mostantól kezdve nemcsak nyomtatott formában, hanem az év során folyamatosan frissülő digitális kiadásban is találkozhattok velünk.
Oldalunk célja, hogy bepillantást nyújtson a Dóczy mindennapjaiba: hírek, érdekességek, kulisszatitkok, játékok és beszélgetések várnak itt mindenkit. Feltöltött tartalmainkkal szeretnénk megmutatni a diákélet vidám, inspiráló oldalát.
Szeretettel várjuk jelenlegi és egykori diákjainkat, szülőket, pedagógusokat és minden érdeklődőt, aki kíváncsi arra, hogyan zajlik az élet a Dóczyban.
1.foglalkozás,11.18-án a 10-es teremben
Gyere és tanulj meg velünk minden nap egy új szót, azokon a nyelveken, amiket tanultok a Dóczyban
Ma ünnepeljük egyik kiemelkedő költőnk, író és műfordítónk, Illyés Gyula születésnapját, aki 1902-ben született. Emlékezzünk rá az egyik gyönyörű versével! Az őszi levelek hullása közben, egy bögre pumpkin spice latte társaságában különösen jólesik elmerülni a költészetében.
Az irdalmi megemlékező rovat szerkesztője: Oláh Rebeka 12.C
ILLYÉS GYULA:
JÖN AZ ŐSZJön az ősz, jönnek az őszi nagy alvások!
sürü borzongások, hosszu ásitások,
melyektől a sziv is megleng mint a levél –
Hályogos az ablak, finom párájára
szerelmese nevét irkálja a lányka
s ásit hozzá, hogy majd’ beleomlik szegény.Ásit jó anyja is s künn az istálóba’
a gazda is lova farára borulva,
hátra néz a hű ló s ásit ő is egyet –
Ó ez az unalom! a beborult égre
harsogó ásitás a barmok bőgése
ahogyan egymásnak visszafelelgetnek.Dél volt s már este van, hull a köd vastagon,
csöpögnek az ágak. A nyálkás utakon
mint ingó kisértet csusszanva tünedez
a vén levélhordó, – eloszlik a tájról,
bekapta, benyelte a tejhabu távol,
mely lomhán nyujtózva szuszogva közeleg.Álmos a költő is, rimei botolnak
a sor végén egymás karjába omolnak –
hullna velük ő is, hallgatja tünődve
távoli muzsika ki-kifutó zaját
ahogy nyitják-csukják a kocsma ajtaját
s egy lélekzet jókedv kicsap az esőbe.Kiért sarat, fagyot nem kell immár türni,
ó drága szerelmem, gyerünk lefeküdni,
nem a mi világunk, mi odaki most van!
Egymással egymásban hiv nyarat keresni,
most jó szerelemmel igazán szeretni
félig itt a földön s félig már álomban.
Legfrissebb bejegyzések
-
-
„UNIverZOOM – Kísérletezz velünk!” fizikai kísérletek Földön és Űrben
Egy pályázatnak köszönhetően a Dóczy Gimnázium nyolcadikosai fizikai kísérleteket végezhettek, melyekhez a szükséges eszközöket és a szakmai segítséget a BME biztosította. A program a HUNOR ‒ Magyar Űrhajós Program és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem együttműködésében valósult meg.
-
Színház, Dóczy, érettségi
November 4-én a Csokonai Színház művészei jártak a Dóczyban – Théba című osztálytermi színházi nevelési előadásukat hozták el a 9.A osztálynak. Az élményeikről Kis-Tóth Dorottya mesélt.
„Miért a Dóczy?„
Évekre visszanyúló belsős poénokkal, felejthetetlen közös emlékekkel lettünk gazdagabbak már csak ezért is megérte ide járni. De ennél sokkal többet kaptam a Dóczytól: életre szóló barátokat, élményeket és egy olyan életszemléletet, ami azóta is meghatározza a mindennapjaimat. Számomra a gimnázium szó hallatán az első, ami eszembe jut, az a Dóczy, egy közösség, ahol nemcsak tanulni, hanem igazán élni is megtanultunk. Ha újra választhatnék, gondolkodás nélkül ismét ide jönnék.
„A Dóczyban valóban figyelnek rád, és meglátják benned azt, ami érték.”
A gimnáziumi éveim alatt mindig azt éreztem, hogy itt valódi figyelmet kaptunk. A tanárok odafigyeltek arra, kik vagyunk, miben vagyunk igazán jók, és segítettek ezt kibontakoztatni. Nem csak a tananyag számított, hanem az ember is, aki mögötte van. Támogatást kaptam, amikor szükségem volt rá, bátorítást, amikor bizonytalan voltam, és lehetőséget arra, hogy kipróbáljam magam új dolgokban. A közeg megtanított értéket látni a kitartásban, az egymásra figyelésben és abban, hogy mindenki másból tud építkezni. Jó érzés volt egy olyan közösséghez tartozni, ahol számít, ki vagy, és ahol természetes volt segíteni egymást.
„A Dóczyban tényleg mindenre jutott idő.”
A Dóczyban nemcsak tanultunk, hanem egy igazi közösség részévé váltunk. Rengeteget nevettünk, jól szórakoztunk együtt, és életre szóló barátságok születtek, hiszen az órákon kívül is történt mindig valami. Itt valóban megvolt az egyensúly a tanulás, a kikapcsolódás és a közösségi élmények között, ami számomra nagyon sokat jelentett. Versenysportolóként különösen értékeltem, hogy az iskola nemcsak elfogadta, hanem támogatta is a sport iránti elkötelezettségemet.
